Sziasztok.
Elhiszem, hogy utáltok amiért ismételten kések a frissel, amiért nagyon utálom is magam. De eddig tényleg nem volt rá alkalmam, hogy tudjam hozni. :(
Elsődlegesen is azért, mert befejeztem egy történetemet. Ahol két részre bontottam az utolsó részt. És, hát mint tudjátok általában a befejező részt kissé nehezebb megírni, mint mondjuk az előtte lévő részeket. :/ Így nekem is nehéz volt megírni. :(
Másodlagosan, azért nem tudtam részt hozni, mert az egyik blogon nem rég volt egy kis incidensem egy névtelen véleményezővel... aki hát eléggé felbosszantott... ráadásul annyira, hogy azt a blogom be is zártam. És azóta eléggé elgondolkoztatott az a tudat, hogy vajon érdemes -e tovább folytatnom az írást... vagy esetleg utána képes lennék -e még arra, hogy írjak s netán közzé tegyem?!
Igaz, tudom.... hogy nem kellene, hogy pont egy névtelen felhasználó befolyásoljon abban, hogy bezárjak egy blogot, s hagyjam abba az írást... de, azért ha ezt a véleményt úgy kapja, hogy semmi építőkritika vagy valami ilyesmi... akkor az azért eléggé fájó tud lenni... legalábbis nekem ez fájt.
Azonban amikor azon blogom olvasói, és véleményezői, akik mindig írtak nekem és biztattak a folytatásra, kiálltak mellettem akár a blogomon akár email -ben küldött leveleikben... úgy döntöttem, hogy még is csak folytatom az írást, mindaddig ameddig úgy érzem, hogy képes vagyok rá folytatni. :)
Harmadlagosan, azért nincs még friss, mert szegény gépem haldoklik. :'( S miatta a net is rossz, ugyan is ami eddig bejött rajta, vagy hosszú perceket kell arra várni, hogy bejöjjön... vagy egyáltalán nem jön be. És oly annyira haldoklik, hogy már a szerelőhöz sem lenne érdemes elvinni. És így egy újat kell vennünk, amit szerencsére már ki is néztünk. De ugyebár az nem megy egy olyan könnyen, hogy hipp - hopp akkor meg is vegyük... de rajta vagyunk már az ügyön a megvételén.
Na és amit én ebből kiszerettem volna hozni, az az, hogy minden bizonnyal a friss fejezetet csak akkor tudom, hozni.. hogyha sikerült lecserélnünk a gépet. Mert hiába megírom még ma, akkor sem tudom felrakni, mert nem igazán akar működni a netem.
Higgyétek el, rettentően sajnálom. És haragszom is, magamra is és a gépre is, amiért nem tudok nektek friss fejezettel szolgálni. :(
Megértem, ha elpártoltok a blogtól és vele együtt tőlem is egyaránt. De rettentően sajnálni fogom, ha így lesz... és az okát is.
Nem gondoltam, hogy ez lesz... ahogyan azt sem, hogy egy bizonyos ideig nem fogok tudni nektek friss fejezettel szolgálni. :'(
Nem tudom, hogy mikor lesz újra friss, talán egy avagy két hét múlva... talán egy hónap múlva?! Őszintén nem tudom erre a választ.
Higgyétek el, elszomorít ez az egész, de nem tudok mit tenni. Más megoldást sem tudok. Ugyan is a nővéremékhez csak nem mehetek át azért, hogy friss fejezetet rakjak fel. Hiszen ha átmegyek hozzájuk, akkor nyilvánvaló, hogy a nővéremmel és a kisfiával szeretnék foglalkozni. A barátaimhoz szintén nem mehetek csak úgy át, még ha meg is engednék nekem, hogy írhassak a gépükön.
S bár van helyi könyvtár itt ahol élek, ahol vannak gépek is és net is... az azért nem jó mert hát az a max... egy óra amit általában lehet a gépnél lenni, egy embernek... az kevés idő, ahhoz, hogy egy értelmes olvasható fejezetet, lehessen megírni.:/
Amint tudok, jelentkezem.
Love_Day
2012. október 26., péntek
2012. október 7., vasárnap
14. fejezet
(Danielle
sz.)
Mindössze alig egy hét telt el azóta, hogy
Rony nálunk van. De olyan mint ha, már ezer éve itt lakna.
Teljesen megtalálta az összhangot, házban
lakókkal. Ahogyan a fiúkkal, és Maya-val is.
Aminek én csak őszintén tudok örülni. Bár,
egyáltalán nem is csodálom, hogy Rony-nak ilyen hamar sikerült belopnia magát,
mindenki szívébe.
Ő mindig is, az a könnyen barátkozó típus
volt. Hatalmas szívvel, és bárkit nagyon szívesen meghallgatott, és olykor –
olykor megvigasztalt. Ha arra szükség volt.
Természetesen, barátnőmnek a figyelmét semmi
sem kerülhette el... még ezalatt a pár nap alatt sem, amióta itt van, velünk.
Már az első itt töltött estéjén, arról faggatott, hogy mi van köztem és Liam
között.
Hiszen megfigyelte, hogy miként viselkedünk
egymással, és miként nézünk egymásra.
Persze, én néha – néha bele pirultam, Liam
egy – egy pillantásába. Mert eszembe jutott, hogy hamarosan randizni fogok egy
olyan fiúval. Aki... akiért több millió lány rajong.
Aki nem a hírnevét kihasználva, próbál meg
közelíteni felém. Aki azt az oldalát mutassa felém, amelyet csak kevés ember
láthat.
S talán éppen ez az egyik oka annak, hogy
felkeltette a figyelmemet...
-
Hahó Eli! – hallatszott valamerről – közelről, barátnőm hangja, amely mellé egy kisebb
puha ütés éreztem meg a fejemen.
Fel ébredve a gondolataimból, az egyik plüss
macimat pillantottam meg magam mellett.
-
Hé... Medve urat, ne
bántsd! – szóltam rá tetettet rosszallással.
-
Óh.. bocsánat, Medve
úr! – kapta ki a kezemből a kis plüsst, amelynek a fején egy párszor végig
simított. Majd miután visszatette a helyére, leült velem szemben az ágyamra. –
Szeretnéd, ha megcsinálnám a hajadat a mai randidra?
-
Igen szeretném. –
feleltem mosolyogva.
Mire azonnal kezelésbe vett. Szerencsére, a
szobámban egy hatalmas tükrös fésű asztallal rendelkezem. Így könnyebben,
tudott a segítségemre lenni barátnőm.
Először, kefével kifésülte a hajamat. Majd a
hajvasalóval, apránként kiegyenesítette, a természetes göndör hajamat.
És egy enyhe smink feltételt engedélyeztem
neki. Ugyan is, soha sem szerettem az erős és a túlzott sminket.
Amikor újra visszafordulhattam a tükör felé,
akkor elégedetten szemléltem Rony művét.
Halvány rózsaszínnel festette ki a
szemhéjamat, amelyet a szemszínemnek megfelelően kék szemceruzával húzott ki.
És némi fekete szempilla spirált is használt. Amelyet, csak épp – hogy ki
lehet venni.
-
Na, hogy tetszik? –
állt mögém, barátnőm és kicsit türelmetlenül várta a válaszomat.
-
Nagyon tetszik. –
álltam fel, és felé fordultam. – Nagyon szépen köszönöm. – öleltem meg hálásan.
-
Örülök neki. De, most
ideje, hogy a megfelelő ruhát is kiválasszuk hozzá. Ugyan is, már csak félóránk
maradt arra, hogy elkészülj. – kezdett el, a gardróbom felé lökdösni.
Hát ez
hihetetlen! Én nekem lesz alig fél óra múlva randim... és erre ő van túlságosan
is bepörögve! – hitetlenkedtem magamban. Majd kíváncsian fürkésztem, kissé
hiperaktív barátnőmet, amint eltűnik a temérdek ruha között. Ahova, a sajátjait
is betuszkolta.
-
De, kérlek ne legyen
nagyon kihívó, mert azt úgysem fogom felvenni! – figyelmeztettem egy kicsit
hangosabban.
-
Tudom – tudom! –
kiáltotta vissza.
S amíg én barátnőmre és az általa titulált,
megfelelő ruhára vártam, addig leültem a sarokban lévő babzsák fotelbe.
Néhány perc elteltével, egy krém színű rövid
farmerrel, egy fekete – krém csíkos pántos felsővel, és egy hozzáillő krém színű
masnis balerina cipővel jelent meg előttem. Amelyet, azon nyomban rám is
erőszakolt... kiegészítőként egy fordított “t” betűs fülbevalót, és láncot vett
ki az ékszeres ládikójából. Mellé pedig, egy háromdarabos karperecet. Amelyből
kettő arany színű volt, míg a harmadik bordó. És, hogy ne térjünk el a ruhám
színétől, egy hozzá illő szinte egyszerű, hajráfot csúsztatott a hajamba.
Megszemlélve
magamat a nagy tükörben, egy teljesen más lányt láttam. Nem igazán szerettem
eddig a hosszas készülődést. Mert eddig soha nem is volt rá alkalmam, hogy
kitegyek magamért. De a mai nap az más.
– gondoltam. Hiszen, a mai randi lesz
életem első randija. Amelyről csak remélni tudom, hogy boldog és felejthetetlen
lesz számomra.
-
És még ezt is vidd
magaddal, meg ezt. – adta a kezembe, az egyik kedvenc piros szegecses
Springfield táskáját, és a New Yorker piros keretű napszemüvegét.
-
Nem is tudom, hogy mit
mondjak... de köszönöm. És imádlak. – öleltem meg, hálám jeléül még egyszer.
-
Semmit sem kell
mondanod, majd csak este... de akkor minden egyes kis részletet tudni akarok
majd, a randitokról. – kacsintott rám, nevetve. – Csak engedd el magad, lazulj
el. Ennyit kérek tőled. Rendben?
-
Megteszek minden tőlem
telhetőt, ígérem. – ígértem meg, majd együtt mentünk le a földszintre.
Leérve
a lépcső utolsó fokáról, is nappaliba mentünk. Ahol apát is a fiúk társaságában
láttam.
Valami furcsa érzés kerít hatalmába, amint
látom, ahogyan apa a fiúkkal együtt nevet. Kicsit mély, de még is oly,
mosolygásra késztető a nevetése. Már nem is emlékeztem rá, hogy milyen is a
nevetése. Eszembe jut, hogy kisgyerekként, amikor még mind a hárman együtt
voltunk, mennyire imádtam a nevetését. Mindig kitaláltam valamit, amivel
megtudtam őt nevettetni. Csak, hogy halljam azt a szerető és megnyugtató hangot.
-
Gyönyörű vagy kicsim.
Mint ha az édesanyádat látnám. – a gondolataimból, apám hangja térít vissza a
jelenben.
És amint újra a jelenben találom magam,
észre veszem, amint büszke mosollyal – mosolyog rám.
Valóban
büszke lenne rám?
De még is
hogyan és miért, ha nem is ismer valójában?
Esetleg, ha
adnál neki egy esélyt arra, hogy meg ismerhessen, biztosan tudnád rá az okát! –
tért vissza a régi, kedves hangocska a
fejemben. Akinek, azt hiszem igaza van. Végül is, mindenki meg érdemel még egy
esélyt.
De nem most. Majd egy napon, amelyet ketten
töltünk el. Most, csak is a Liam – mel való, elkövetkezendő órákra akarok
összpontosítani.
Aki szívdöglesztően néz ki abban, a
tengerkék színű ingben, amelynek az ujjait a könyökéig tűrt fel. A nyakánál
kigombolva van az inge, amely által ha kicsit is de, rálátást lehet nyerni
csupasz mellkasára. A fekete farmeréhez tökéletesen illik az inge és a fehér
converse. De, messze sem kerüli el jobban a figyelmemet a szíveket megdobogtató
mosolyától, és gyönyörű barna szemeitől.
Valóban létezhet, hogy egy olyan fiú mint
Liam, velem akarjon randizni? Vagy ez csak egy szép álom, lenne talán? Mert ha
igen, akkor soha nem akarok felébredni.
Mielőtt, másnak is feltűnne, hogy Liam – et
bámulom, már oly soknak tűnő ideje. Az apám felé fordulok vissza, akinek
kedvesen viszonozom a mosolyát. – Hisz,
nem haragudhatok rá a végletekig. Nem igaz?
-
Köszönöm. – szólalok
meg.
-
Csinos vagy... –
mondták egy más után a fiúk is Liam kivételével, néhány bókokkal egyetemben.
Amelyeket halva, egyáltalán nem pirultam el,
csak is jókat nevettem rajtuk.
-
Igaza van Simon – nak.
Gyönyörű vagy. – lépett közelebb Liam hozzám, és egy apró puszit lehelt az
arcomra.
Éreztem amint az arcom, az ajkai nyomán
először bizseregni kezd, majd felfórosodik Nem foglalkozva a srácok húú –
zásával, csúsztattam bele az egyik kezemet Liam, felém tartó tenyerébe.
-
Mehetünk? – kérdezi,
amire én csak bólintani tudok.
-
Liam, vigyázz rá! –
utasítja Simon.
-
Természetesen. –
biccenti válaszként.
-
De ne hogy, Daliem
bébit hozzatok össze, már rögvest az első randin! – ugrat minket, Louis.
Akinek a fején, pillanatokon belül egy tasli
csattan, barátnőm keze által. Akire egyben hálás, és megdöbbentő pillantást
vetek.
Soha nem gondoltam volna, hogy pont az imádottját megfogja ütni. De még is megtette.
-
Áúúúú... héj! Ezt most
miért kellett? – dörzsöli meg a fejét, Louis. – Nem is állok mostantól szóba
veled. – fonja össze a két kezét a mellkasa előtt duzzogva.
-
És, ha megkérem Rosa –
t, hogy készítsen répa tortát, akkor szóba állsz velem? – kérdezi, békülékenyen
Rony, s beveti a kiskutya kölyök tekintetét.
Amelynek, nem lehet ellen állni.
-
Naná! – pattan fel
hirtelen a fotelból. – De én is veled tartok! Mert még a végén, megeszed előlem
az én fincsi kedvenc répásomat! – kiáltotta egy oktávval hangosabban majd
azon nyomban karon is ragadta barátnőmet, és a konyha felé húzta őt. Belőlünk
pedig hangos kacaj szakadt föl, a történtek láttán.
Majd miután sikerült lecsillapodnunk,
elköszönve a többiektől, Liam kivezetett a házból.
-
Várj meg itt. Mindjárt
jövök. – kért, s miközben én a ház ajtaja előtti lépcső aljánál álltam meg,
Liam a garázs felé vette az irányt.
Ahonnan egy fehér Alfa Romeo Giulietta
farolt ki. A döbbenettől, köpni – nyelni sem tudtam hirtelen.
Nem is tudtam,
hogy van egy ilyen csoda autó a garázsunkban. Még is, mikor került ez oda?
Amióta megláttam egy autós újságban, azóta ez a kocsi a kedvencem. És, erre
tessék... most itt áll tőlem alig két méter távolságra. El sem hiszem!
És amikor a vezető ülésnél lévő ajtó
kinyitódott, a döbbenet még nagyobb volt bennem.
-
Most ez a valóság, vagy
álmodom! – suttogom magam elé.
-
Hm... ha álmodnál, és
én is benne vagyok. Akkor szívesen mondanám azt, hogy álmodsz. S tudod, ez
igazán jó érzés tudni. – kacsint rám nevetve. – De ez a valóság. Csak nem,
tetszik a kicsike? – simít végig a kocsin.
-
Viccelsz? Egyszerűen,
gyönyörű... – lépek közelebb az Alfa – hoz. És amikor már épp rásimítanám a
tenyeremet a kocsira, csak hogy az ujjaim alatt is érezzem, egyből vissza is
rántom, s engedélyt kérve nézek újra Liam – re. – Szabad?
-
Persze. – feleli,
mosolyogva.
Amint megérintem a szépséges autót, alig
tudom eldönteni, hogy valóban a valóságban vagyok. Vagy csak Liam szórakozik
velem?!
A formáját nézni öröm, lendületesen,
lelkesültségből tervezett autó, tiszta mégis egyéni. Dögösek a lámpák, elől is,
hátul is ledekkel megoldott egyes funkciós. Jobban megnézve, belülről valójában
tágasabb mint amilyennek kívülről mutatja magát.
Miközben én még mindig a csoda autót
fürkészem, Liam kinyitja nekem az anyós felőli ajtót, amelyet egy kedves mosoly kíséretében meg is köszönök. Majd beülök az autóba. Amelybe Liam is,
pillanatokon belül beül.
Beülve sincs csalódás Sportülések, alul
pedálok, jó fogású kormány a helyén van. Kényelmes az ülés. A kárpitok és a
kormány vörös cérnás varrású. És még hátul sem kiábrándító.
Liam indít, és a motor olyan élő, s örömmel
pörög fel. Mint ahogyan észrevettem, 170 lóerős egy négyes benzines turbóval
rendelkezik.
-
Egyszerűen imádom! –
néztem elbűvölve Liam – re. – A tiéd?
-
Igen. Amikor megpillantottam egy autós magazinban,
egyből beleszerettem. S tulajdonképpen, már régóta terveztem, hogy vennem kéne
egy kocsit. Csak eddig mindig elhalasztottam későbbre. Azonban, pár hete még is
rávettem magamat, hogy ideje meg vennem. – mondja, felém pillantva. – Tegnap
előtt, hoztuk el Louis – sal.
-
Bevallom irigylem
Louist, amiért ő előbb ülhetett ebbe a szépségbe. – ráztam meg a fejem,
tetettet durcázással. Amelyen Liam, felkacagott.
Az út további részében, igyekeztem nem a
gyomromban lévő pillangókkal foglalkozni, amelyek az izgalom miatt sűrűsödtek bennem. Helyette inkább, Liam – et faggattam a családjáról...
(
Liam sz. )
Kissé izgatottan szálltam ki a kocsimból,
amikor megérkeztünk London egyik legeldugottabb gokart pálya épületéhez,
amelyet nagyon kevesen ismernek, leparkoltam S ez révén, egyáltalán nem kell
attól tartanunk, hogy esetleg bárki is megrohamozna minket, akár egy autogramért vagy akár egy közös képért. S azt hiszem ez az egyetlen hely, a
Cowen villán kívül ahol szabadon és a rajongóinktól függetlenül lehetünk,
teljes nyugalomban.
Elmorogva magamban egy rövid kis imát, hogy
minden jól menjen, léptem a kocsi túlsó oldalához, s udvariasan kisegítettem
Danielle – t.
-
Köszönöm. – néz rám
mosolyogva.
És a gyönyörű mosolyától, újra felgyorsul a
szívverésem. Annyira szeretném megcsókolni, de tudom, hogy annak még nem most
van itt az ideje.... így hát kirázva magamat a Danielle által okozott
kábulatból, szólásra nyitottam a számat.
-
Kérlek ne less... –
kértem, miközben mind a két tenyeremet a szeme elé tettem.
-
De miért? – kérdezte
értetlenül.
-
Mert... csak bízz
bennem. Oké?
-
Rendben. – sóhajtja, s
én pedig bevezetem őt a pályára, amelynek az ajtaját, már ki is nyissák
előttünk.
Szerencsémre, kívülről az épület csak egy
kopott helyiségnek látszódik. Így Danielle még a meglepetésem egyik fázisára
nem jöhetett rá.
A bent lévő ismerőseim, felém biccentve
köszöntöttek, amit én szintúgy viszonoztam. Danielle – t, pedig egy kék – fekete
színű - két személyes gokart kocsi – hoz vezettem. Ami előtt megállva, elemeltem a kezem a
szemétől. Majd egy pár centivel odébb álltam, hogy tanulmányozhassam az arcát.
-
Most már kinyithatod a
szemed. – kértem.
A kérésemet teljesítve, kinyitotta gyönyörű
tengerkék szemeit, amelyekben a csodálkozást, az elbűvöltséget, az
izgatottságot és a boldogság csillogását, véltem felfedezni.
Megnyugtató boldogsággal öntött el a
szemeiben látottak Amitől a megkönnyebbülés mosolya terült szét az arcomon.
-
Na, mit gondolsz?
Kipróbáljuk? – kérdeztem kíváncsian.
-
Ezt komolyan
kérdezted?! – kérdezett vissza, tetettet felháborodással. – Még szép, hogy
kipróbáljuk! – vágta rá, csillogó tekintettel.
Válaszát hallva, a tőlünk alig öt méterre
lévő kabinban lévő Marcus – nak biccentettem egyet. Aki rögvest kapcsolt is, és
két bukósisakkal lépett oda hozzánk.
-
Eli, hadd mutassam be
neked Marcus – t, a gokart pálya tulajdonosát. Marcus, ő pedig itt Danielle.
-
Örvendek. És, el kell hogy mondjam. Lenyűgöző ez a hely. – köszöntötte, mosollyal Eli.
-
Én szintúgy. Óh, valóban? Még senki nem illette ilyen szép bókkal ezt a helyet. Köszönöm. –
viszonozta a mosolyát, Marcus. – Igazán, bámulatos a barátnőd öregem. – súgta a
fülembe.
-
Tudom. – böktem a
vállába.
Majd elvéve a sisakokat tőle, az egyiket
Danielle – re segítettem fel, míg a másikat magamra tettem fel.
Besegítve őt a
gokart – ba, körbe csatoltam a biztonsági övvel. S ugyan így tettem saját
magammal is.
-
Indulhattok! –
kiáltotta oda nekünk Marcus.
Akinek felmutatva az egyik hüvelyk ujjamat,
indítottam el a gokartot.
Az első köröket, lassan tettük meg. Majd a
következőket pedig, fokozatos gyorsasággal. Csak – hogy Eli számára, is
élvezhetőbb legyen ez az egész.
Amikor néha – néha felé pillantottam, mindig
mosolyt csalt az arcomra a látvány, amint a szemei csillogva tekintenek rám, s
amint ajkai hol mosolyra húzódnak, hol pedig gyöngyöző kacagások hallatszódnak
ki belőle.
Pihenésként, visszamentünk oda ahol
beszálltunk. Majd amikor kisegítettem őt, kikérdeztem a mostan benne zajló
érzelmeiről.
-
Egyszerűen,
leírhatatlan érzések kavarognak most bennem. Annyira jó, és felemelő érzés a
száguldás. S ha ez ugyan ilyen az autóknál is, akkor azt hiszem itt az ideje,
hogy megszerezzem a jogsit. – mondta, és kitudtam vélni a hangjából az
ámulatot.
-
Szeretnéd kipróbálni a
vezetést? – kérdeztem rá.
-
Hogy? Mi? – nézett rám,
hatalmas szemeivel döbbenten.
-
Szeretnéd vezetni? –
tettem fel a kérdést még egyszer.
-
Öm... nagyon. De... de
ehhez nem kéne lennie jogosítványnak? – kérdi félve.
-
De hogy is. – ingatom a fejem. – Na gyere. Majd
én navigállak. – mondom, és visszaterelem őt a gokart – hoz, annak is a másik
oldalára, ahol én ültem.
Ugyan úgy mint elsőnek, most is becsatoltam
magunkat, majd mint egy rendes, türelmes oktató... úgy magyaráztam el neki,
hogy mit hogyan csináljon.
Bár az elindulás kissé döcögősen kezdődött,
azonban némi segítséggel, a végére már eléggé jól belejött a vezetésbe.
-
Nagyon jó érzés
vezetni! Imádom. – kiálltja egy kicsit hangosabban nekem.
-
Ugye? – kiáltom vissza
nevetve.
Majd amikor a hangfalakból a mi egyik számunk
csendül fel, egyszerre kezdjük el énekelni teli torokból a: What makes you beautiful – t.
Egyáltalán nem számított, és nem is
érdekelt, hogy kissé rekedtesen szólalt meg a hangja. Nekem, különösképpen
tetszik a hangja. Kevés olyan énekesnő van akinek, ennyire jól állna ez a
hangstílus. És egyedül is csak az számított, hogy itt van velem. S látom rajta,
hogy felszabadult és boldog...
***
A gokart pályát elhagyva, az Action Park –
hoz autóztam. Amelynek a neve egy magas – széles vaskapu tetején egy hatalmas
táblára volt feliratozva. S így amikor megérkeztünk, és Danielle megtudta, hogy
hova is jöttünk, a nyakamba ugorva mondott köszönetet. Amely igencsak nagyon jó
érzés volt.
-
El sem hiszem, hogy ide
is elhoztál. Nem gondoltam volna, hogy valóban a listán lévő helyekre hozol el.
De, nagyon – de nagyon köszönöm. – suttogta a fülembe, boldogan.
-
Én nekem csak az a
fontos, hogy jól érezzük magunkat, de legfőképpen, hogy élvezd ezt a napot. –
viszonoztam az ölelését. – Na, de most irány a kölcsönző, utána pedig a park. –
engedtem el, s felé tartva a kezemet, amelybe belecsúsztatta az övét, húztam őt
magam után a kölcsönző felé.
Ahol a láb méreteink közlése után, amint
megkaptuk a korikat, felhúztuk a lábainkra. Majd megfogva Eli kezét, szépen
lassan kezdtem el őt vezetni a pályán. Ahol idősebb párok, fiatal párok,
gyerekek és a korunk béliek köröztek jobbra – balra.
-
El ne engedj addig,
amíg nem szólok. Oké? – kérte kissé félve.
-
Nyugi. Nem engedlek,
addig amíg úgy nem érzed, hogy egyedül is menni fog. – nyugtattam meg. –
Egyébként, ilyen a jégkori is. Csak az még varázsosabb érzés.
-
Komolyan? – kérdezte, s
én pedig úgy gondoltam, hogy jobb ha folytassuk tovább a beszélgetést. Mert így
legalább elterelődik a figyelme arról, hogy bármi baja is eshet.
Egy kis idővel később pedig, kezdtem el – elengedni a kezeit, és egy – két utasítást
adva neki, késztettem arra, hogy egyedül korizzon. Azonban, ehhez még egy – két
napi gyakorlásra lesz még szükségünk, azt hiszem. Ha valóban, szeretne
egyedülállóan korizni...
Korizás után, beültünk Niall kedvenc helyére
a Nando’s – ba, egy két személyes fagylalt kehelyre. S közben, egymást
faggattuk a gyerek kori élményeiről.
Bár először, aggódtam azért, hogy esetleg ő
neki ez kellemetlen lesz. Azok után, hogy a szülei elváltak. De örömmel vettem
tudomásul, hogy mosolyogva beszél arról, hogy miként igyekezett mindig jobb
kedvre deríteni a szüleit, avagy feldobni a minden napi estéiket.
Én pedig, elbűvölten ittam minden szavát, és
boldogan könyveltem el magamban, hogy ez a nap mindkettőnk számára, az egyik
legszebb, és legboldogabb napja volt...
Sziasztok.
Hát íme ez lett volna a mai fejezet. Tudom azt ígértem, hogy három randi helyiséget is beleírok, és most még is csak kettő lett. Amiért elnézést is kérek. De a harmadikat, a következő fejezetre tervezem... vagy az azutániba, s akkor ismételten kettőt írnék majd bele.:) Azért remélem, tetszett. S hogy leírjátok a véleményeteket. :)
Az előzőhöz írt véleményeket, nagyon szépen köszönöm. Ahogy a kattintásokat is. :)
Legyen kellemes és szép estétek, és hetetek.
A következő fejezetet, pedig igyekszem, és megpróbálom legalább vasárnapig fel hozni. :)
Love_Dóry
2012. október 4., csütörtök
Hétvégén jön a friss fejezet!
Sziasztok.
Mint ahogyan a címből is láthatjátok! Hétvégén jön a friss fejezet! Ez már tuti biztos!
És elnézést szeretnék kérni tőletek, amiért az ígért időpontban nem érkezett meg friss, ahogyan azt a chat-ben is feltüntettem!
De, beteg is vagyok... igazából, szörnyen megfáztam. Rettenetes fejfájásaim voltak... vagy négy napig lázasan feküdtem. A folytonos orr fújások, tüsszentések és a köhögéseim, az őrületbe kergettek, a folytonos könnybe lábadó szemeimmel együtt! :/
Így ez okból egyáltalán nem tudtam tovább folytatni a friss fejezet írását, amelyet elkezdtem. S, ez mellett a gép közelébe sem jöhettem, de nem is tudtam volna. :/
Azonban, az erős és a sűrű köhögéseim kivételével, ma az elmúlt két - három napban, javult az állapotom. Bár, a köhögéseim miatt... még mindig szenvedek. :S
A második oka, a friss késének, az a Fifty Shades of Darker - A sötét ötven árnyalata c. könyv volt. Amelyet, egy nagyon régi barátnőm, fordításában olvastam el itt a gépen. :S
És oly annyira belemerültem, hogy semmi másra nem figyeltem, és nem is foglalkoztam. Annyira elragadott könyv. Bevallom, sokkal jobban mint az első... annyival többet tudhattunk meg, Mr. ellenállható Grey-ről... hogy ahw... *.* Alig fél órája értem a végére... s még mindig a hatása alatt, vagyok... pláne meg, hogy hol sírtam, hol nevettem, és hol együtt úsztam a főhőseinkkel. :)
Szóval, ez két ok miatt kérek tőletek bocsánat. Amiért, megváratlak titeket az újabb résszel. :/
Mivel ma már nem lesz rá időm... így holnap fogok majd hozzá látni, a fejezet folytatásának a megírásához. Amelybe igyekszem belesűríteni, három randi szerűségi alapot, a listáról. Vagyis, szeretnék egy hosszú fejezettel, kiengesztelni titeket. :)
Remélem, akik még itt maradtak, és várják a frisst, azok megértenek, és kivárják még ezt az egy - két, avagy három napot. ...
Love
~Dóry~
UI: A blog kapott egy újabb díjat, Macy - től és, Lovelife - tól! (bár, nem érdemlem meg) - még is, rettentően boldoggá tett vele. Köszönöm, csajszim! És neked is Lovelife! ♥♥♥
Természetesen vannak szabályok is... de én most jelen pillanatban, csak az egyiket teljesíteném közölük. :S
1. Milyen stílusú zenék adnak ihletet a történetedhez?
- Nos, van amikor lassú - szerelmes, avagy szomorú... - ám van amikor, pörgősebb... és, természetesen a Rock zene se maradhat el. Szóval, vegyes stílusú zenéket hallgatva, önt és kap el az ihlet, általában.
2. Hogyan születik meg egy rész?
- Húzós egy kérdés... ugyan is van, hogy olykor ha pl... egy filmet látok, avagy épp sorozatot... bár az utóbbit .. manapság már nem igazán szoktam nézni.. :S... szóval, ha egy olyan filmet látok, amely fel is kelti a figyelmemet... és ha olyan pillanatok - részek történnek, amelyek meg fognak.. akkor, elönt egy olyan érzés, hogy én ezt szeretném leírni... szeretném, ha valami ahhoz hasonló történés, tükröződne vissza a történetemben, történeteimben. ... de, van amikor csak simán, csak úgy hirtelen - váratlanul száll meg az ihlet, és akkor ezerrel kattog és forog a kerék a fejemben, hogy mi s hogyan történhetne...
3. Jellemeznéd 3 szóval a történeted főszereplőjét - ha több van, válassz ki egyet!?
4., Volt már olyan, hogy valaki nagyon durva kritikával illette a blogodat? Jogosan?
5., Szereted az 1D-t? Miért? Ki a kedvenced közülük?
6., Mi az, amit tipikus hibaként emelnél ki a bloggereknél?
7., Mi/Ki adja az ihletet?
8., Tudod már a történeted befejezését?
9., Milyen körülmények között szoktál "alkotni"? :)
10., Írsz párhuzamos blogokat? Ha igen miért?
11., Jellemezd a főszereplődet pár mondattal!
Mint ahogyan a címből is láthatjátok! Hétvégén jön a friss fejezet! Ez már tuti biztos!
És elnézést szeretnék kérni tőletek, amiért az ígért időpontban nem érkezett meg friss, ahogyan azt a chat-ben is feltüntettem!
De, beteg is vagyok... igazából, szörnyen megfáztam. Rettenetes fejfájásaim voltak... vagy négy napig lázasan feküdtem. A folytonos orr fújások, tüsszentések és a köhögéseim, az őrületbe kergettek, a folytonos könnybe lábadó szemeimmel együtt! :/
Így ez okból egyáltalán nem tudtam tovább folytatni a friss fejezet írását, amelyet elkezdtem. S, ez mellett a gép közelébe sem jöhettem, de nem is tudtam volna. :/
Azonban, az erős és a sűrű köhögéseim kivételével, ma az elmúlt két - három napban, javult az állapotom. Bár, a köhögéseim miatt... még mindig szenvedek. :S
A második oka, a friss késének, az a Fifty Shades of Darker - A sötét ötven árnyalata c. könyv volt. Amelyet, egy nagyon régi barátnőm, fordításában olvastam el itt a gépen. :S
És oly annyira belemerültem, hogy semmi másra nem figyeltem, és nem is foglalkoztam. Annyira elragadott könyv. Bevallom, sokkal jobban mint az első... annyival többet tudhattunk meg, Mr. ellenállható Grey-ről... hogy ahw... *.* Alig fél órája értem a végére... s még mindig a hatása alatt, vagyok... pláne meg, hogy hol sírtam, hol nevettem, és hol együtt úsztam a főhőseinkkel. :)
Szóval, ez két ok miatt kérek tőletek bocsánat. Amiért, megváratlak titeket az újabb résszel. :/
Mivel ma már nem lesz rá időm... így holnap fogok majd hozzá látni, a fejezet folytatásának a megírásához. Amelybe igyekszem belesűríteni, három randi szerűségi alapot, a listáról. Vagyis, szeretnék egy hosszú fejezettel, kiengesztelni titeket. :)
Remélem, akik még itt maradtak, és várják a frisst, azok megértenek, és kivárják még ezt az egy - két, avagy három napot. ...
Love
~Dóry~
UI: A blog kapott egy újabb díjat, Macy - től és, Lovelife - tól! (bár, nem érdemlem meg) - még is, rettentően boldoggá tett vele. Köszönöm, csajszim! És neked is Lovelife! ♥♥♥
Természetesen vannak szabályok is... de én most jelen pillanatban, csak az egyiket teljesíteném közölük. :S
Macy kérdései + Az én válaszaim:
- Nos, van amikor lassú - szerelmes, avagy szomorú... - ám van amikor, pörgősebb... és, természetesen a Rock zene se maradhat el. Szóval, vegyes stílusú zenéket hallgatva, önt és kap el az ihlet, általában.
2. Hogyan születik meg egy rész?
- Húzós egy kérdés... ugyan is van, hogy olykor ha pl... egy filmet látok, avagy épp sorozatot... bár az utóbbit .. manapság már nem igazán szoktam nézni.. :S... szóval, ha egy olyan filmet látok, amely fel is kelti a figyelmemet... és ha olyan pillanatok - részek történnek, amelyek meg fognak.. akkor, elönt egy olyan érzés, hogy én ezt szeretném leírni... szeretném, ha valami ahhoz hasonló történés, tükröződne vissza a történetemben, történeteimben. ... de, van amikor csak simán, csak úgy hirtelen - váratlanul száll meg az ihlet, és akkor ezerrel kattog és forog a kerék a fejemben, hogy mi s hogyan történhetne...
3. Jellemeznéd 3 szóval a történeted főszereplőjét - ha több van, válassz ki egyet!?
- Önzőség... ( de, ez a későbbiekben, megnyilvánul majd...) - Bátorság, amely miatt a múlt sebeit, igyekszik eltüntetni... és egy új kapcsolatot szeretne teremteni az apjával... vagy legalábbis is egy új esélyt ad neki. És, szerintem ahhoz, amit a múltban elkövetett az apja vele kapcsolatosan, hatalmas bátorság kell, hogy megadja azt az esélyt. - Merészség... ( ez pedig a folytatásokban fog megnyilvánulni...)
4. Mit jelent számodra az írás?
- Kikapcsolódást.
5. Mik a terveid az írás mellett a továbbiakban?
- Még nem tudom igazán...
6. Szeretnél - e kitörni a blogerek világából? /gondolok itt könyvírásra, újságírásra vagy hasonlókra/
- Bevallom, már megfordult a fejemben a gondolat, hogy mi lenne, ha megpróbálkoznék a könyvírással... de, ezt aztán azon nyomban el is vetettem... (lásd az írásaimat)....... de, azonban néha - néha felötlik bennem a gondolat, amikor egy újabb történet fogalmazódik meg bennem... hogy mi lenne, ha megpróbálnám... s igazán összeszedném magam. ( s nem kizárt, hogy ez előbb - avagy utóbb befog következni. ) s... azt hiszem, lehetséges, hogy eljön majd az az idő, hogy belefogok egy olyan történetbe, amelyet eddig még soha senki nem írt meg, és nem olvasott... :) - s összegezve az előbb leírtakat, IGEN, szeretnék kitörni majd egyszer a blogerek világából! :)
7. Milyen stílusban törnél ki? /dráma,vígjáték.../
- Valószínű, hogy mind a kettő benne lenne, a kitörésemben .. akár némi kalanddal, akcióval, fantasyvel vagy akár, romantikával megfűszerezve. ;)
8. Mit jelent számodra az olvasók véleménye?
- Nyilvánvalóan sokat. Mert, ha nem tudnám, hogy mik az olvasóim véleménye... akkor nem tudnék javítani az esetleges hibáimon... és, akkor kétséges, hogy nem is írnék... vagy legalábbis nem tenném ki köznyíliványosságra, hogy bárki is olvashassa. Az olvasóim véleménye, biztat és ad reményt, a folytatásra... az írásra. Szóval, azt hiszem minden olyasmit, amit minden író szeret... és szeretne kapni. :)
9. Mi fogott meg az One Direction - ben?
- A leginkább a lazaságuk... a humoruk... és az, hogy még máig is, számíthatnak egymásra.. és hogy, nem bontották fel a csapatot. És bízom abban, hogy ez soha nem fog megtörténni... mármint, a csapat feloszlása. :)
10. Mi a kedvenc sportod, amit előszerettél űzöl? /ha van/
- Nos... már egy jó ideje nincs... de leginkább, a sétát kedvelem... de mint ezt tudjuk, nem sport.... de régen, a focizást a kézilabdázást és a röplabdázást szerettem űzni. :)
11. Szoktál magazinokat olvasni? Esetleg van kedvenced? /Bravo, IM, BravoGirl.../
- Természetesen igen. És másodszorra is igen. Mind a hármat... és az epizódot... na meg a blikk nők -et is szeretem. :)
Lovelife kérdései + Az én válaszaim:
1., Miért írsz blogot?
- Mert, szerettem volna megosztani másokkal is az írásaimat. És, a mai napig sem bántam meg, hogy belevágtam a blogolásba. :)
2., Milyen blog-ötleteid vannak?
- Van egy jó pár. Amelyek még titok... azaz amelyekről még nem szeretnék beszélni, mind addig amíg az meg lévőekkel nem végeztem. :)
3., Melyik a kedvenc blogod, amit olvasol, és miért?
- Hüm... igazság szerint, nehéz erre válaszolnom. Ugyan is, van egy jó pár blog amelyeket a kedvencemnek tartok, amelyeket szívesebben elolvasok... bár, már mostan kevesebb olyan blog van, amely felkelti a figyelmemet, és amelyet mindig kíváncsian várok, folytatásilag... mint pl. Macy blogja - Oh, how I wish...that was me; mint a te blogod; és még egy - két blog van ami még a kedvenceimnek tudhatok. :)
4., Volt már olyan, hogy valaki nagyon durva kritikával illette a blogodat? Jogosan?
- Igen volt... ami akkoriban eléggé kellemetlen is volt. De utána hála más véleményeknek, kilábaltam belőle. És elfogadtam, hogy akárhogyan is szeretném, nem tudok, és nem is lehet megfelelni mindenkinek. Az, hogy a durva kritika jogos -e... szerintem lehetne annak nevezni. Akármilyen negatív kritikáról is legyen szó... meg kell próbálni, minden sértő szó-mondat nélkül, leírni. Úgy - hogy azzal egyáltalán ne okozzunk semmi rosszat, az illető írónak. Ha nem, javíttassuk vele az esetleges hibákat. :)
5., Szereted az 1D-t? Miért? Ki a kedvenced közülük?
- Igen szeretem az 1D-t. Hogy miért? ... nos, pls. mert egyedi a zenéjük. lazák, és igyekszenek megmaradni annak amilyenek ők valójában is. Mind annyiukat nagyon kedvelem, de talán Liam és Louis az, aki közül nehéz lenne választanom. :D
6., Mi az, amit tipikus hibaként emelnél ki a bloggereknél?
- Tipikus hibaként?! Hm... most így nem igazán tudom. Egyes blogernél csak akkor tudom, megmondani a tipikus hibát, ha elolvasom az eddigi feltett részeit. S így láthatatlanban nem igazán tudnék most mondani...
7., Mi/Ki adja az ihletet?
- Néha az épp hallgatott zenék, néha az épp adott történések, amelyeket magam körül veszek észre. Néha a filmekben zajló jelenetek... néha pedig, csak úgy egyszerűen a semmiből jön az ihlet. :)
8., Tudod már a történeted befejezését?
- Öm... nagyjából, igen. ;)
9., Milyen körülmények között szoktál "alkotni"? :)
- Mikor - hogy....
10., Írsz párhuzamos blogokat? Ha igen miért?
- Igen. Nos, mert van egy rossz szokásom... legalábbis én annak gondolom, hogy rossz... mivel, amikor eszembe jut - egy - egy történet azt, akkor addig - addig feszegetem magamban, amíg úgy nem döntök, hogy le kell vetnem... mert aztán később, elszáll az ihletem tőle... s nem fogom tudni megírni, ha későbbre hagyom. :)
11., Jellemezd a főszereplődet pár mondattal!
- Nos... ha nem nagy gond, ezt most kihagynám... ugyan is, nagyon nem szeretem jellemezni a karaktereimet. Hogy miért... nem is tudom... egyszerűen, ez nem az én reszortom.... :/
Ennyi lett hát volna, a feladat amelyet... most teljesíteni szerettem volna. :) Macy - nek, és Lovelife - nak szeretném megköszönni még egyszer a díjat, és a kérdéseiket is, amelyekre válaszokat is adtam. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)